Néhány napja a padláson pakolászva rábukkantam életem legelső mobiltelefonjára. Körülbelül 20 évvel ezelőtt tettem el emlékbe, mert tudtam, hogy évtizedek múlva újra a kezembe fogva emlékek százait eleveníthetem majd fel a segítségével.Emlékszem, még a lányom is játszott vele. Kislányként hol a recepciós szerepet öltötte magára a már nem működő készülékkel a kezében, hol pedig titkos ügynökként rejtőzködött a kertben a „Bond-telóval”. Néha, amikor újra a kezem ügyébe akad, mindig elmosolyodva emlékszem vissza ezekre az időkre.
Nagyjából öt évente az összes minket körülvevő kisebb műszaki cikk lecserélődik. Nagyobb tévék, okosabb telefonok és gyorsabb számítógépek jelennek meg a piacon évről évre. Mint minden téren, az autózásban is hatalmas fejlődés következett be a 2000-es évekhez képest. Ma már nem lehetetlen célállomásunkra eljutni egy teljesen önvezető modellel sem.
Mégis az elmúlt évek munkáira visszatekintve valami nagyon érdekes felfedezést tettem. Tehetősebb ügyfeleink amellett, hogy a márkaszalonból kiguruló legújabb modelleket vásárolják meg, gyakran vesznek OLD TIMER minősítésű példányokat is. Természetesen, amennyiben az autó igazi különlegesség, úgy befektetésnek sem rossz. Azonban van valami még elbűvölőbb egy 1965-ös Ferrari vezetésében. Valami olyat ad egy ilyen modell, amit a mai világban nehezen érhetünk el… SZABADSÁGOT.
474 db gyártott autó ebből a szériából, 300 LE, 4,0 literes Colombo V-12 motor; ötfokozatú kézi sebességváltó. Kell ennél több?